Napló

 

Naplóm, e naplopó

        töredékben:

száz és ezer nap

        lódobogása.

A nap hátasai elporoszkálnak

       a szürke vonalakban.

Naplopókötőm

        sem nyújt menedéket.

                                 Tétlen toll,

                                  tabula rasa,

                                  üres szavak

        bőrkötésben.

Radírlétem.

 

Költői mütyür

 

Együgyű és bagatell ez a vers is,

mit egy régi barátod ír ma Neked,

Haj, de mit ér ez a bánatos ének

ha minden elillan a bíbor idővel,

hallgat a fákon a nesz, zörren a csönd,

és megroppanva robognak az évek,

unottan kisöprik a múltat, elszárad

az emlék míg odalent megnőttek az árnyak,

s a köd lepedéke bevonta a várost.                 

 

 

Mottó a monológról

 

Nyelőcsőbe szorultam. Nem tudom megemészteni magam.

Mintha megmarkolni kívánnám az életet, görcsbe rándul a billentyűzeten kezem. Görbült ujjak között üres a tenyerem.

Rendekbe zártam magam, s a rendetlenség eluralkodott bennem.

Csak küldöm önmagamnak gondtalan, mert gondolattalan sorokba gombolom életem lapjait, napjait, s levelezek magammal magamban.
Betekintés a létre: a kint létre tekintés.

Az öndialógus olyan párbeszéd, amelyet azokkal is folytathatunk, akiket sosem ismertünk.

Hiánycikk lettem az életemben, hány meg hány nap él-hal nélkülem.

Kártyalapokba verődik az életem. Néha kemény munkával győzök önmagam felett. Ilyenkor vesztesnek érzem magam. Létvesztett Tökfilkó. A kártyarend legutolsó figurája.

Netdarálóban szemcsésre zúzva a mindenség ígérete.

Jelenbe szűkült világ. Hieroglifa vagyok egy szarkofág oldalán.


 

Még nyargalászni a gondolat meredélyén

 

Pegazusom lába már meg-megbicsaklik, de még próbálkozik nyargalászni a gondolat meredélyén, szárnyát megtépdesték a földre kényszerítő szelek, de nem a szó a fontos, hanem a szív, a szó becsap minket, fontosabb a "szófogadás", amely nem vár dagályos dekorációt, hanem a szótlanságával szerez hitelt önmagának, azaz önmagunknak. A szószátyár korszakom szösszenetei ezek. Néha visszanézek rájuk, és nevetek egyet, hiszen nem mások ők, mint a vanitatum vanitas harmatcsepjei.

Újdonságok

Arthur Schnitzler: Casanova visszatér

2015.06.16 20:41
Casanova csak egy pillanatig gondolkozott, hogy kire emlékezteti Lorenzi. S már tudta, hogy a saját...

Antonio Skármeta: A költő lakodalma

2015.06.16 20:39
Skármeta chilei író regényét, A költő lakodalmát olvastam. Valamiféle népszerűségre nyáladzó...

Filmek párban 4.

2015.04.06 10:38
 Az elmúlt alkalommal két szkeccst láthatott a filmklubba látogató, amelyek csak és kizárólag...

2015. (9. évad) 2. félév

2015.01.21 21:14
Az év első hónapjaibanTony Richardson Egy csepp méz című alkotását állítottuk párba Godard Éli az...

2014.(9. évad 1. félév)

2014.11.18 00:00
Az első két alkalommal Visconti Rocco és fivérei, illetve Wajda Nyírfaliget című remekműveit...

MET Filmklub

2014.09.12 00:00
Az idei évadban is a filmtörténet jelentős személyiségeinek művei közül válogattunk. E rendezőket...

Alain Resnais - Marguerite Duras: Szerelmem, Hiroshima

2014.01.02 19:03
Marguerite Duras már elmúlt negyvenéves, amikor a Moderato cantabile című műve meghozta számára a...

Luchino Visconti Fehér éjszakák

2013.11.22 10:42
Visconti Fehér éjszakák című filmje Dosztojevszkij kisregényének szövegét használta fel, az...

Margarethe von Trotta, Volker Schlöndorff: Katharina Blum elveszett tisztessége

2013.10.28 15:58
Volker Schlöndorff filmje a Nobel-díjas Heinrich Böll kisregényének feldolgozása 1975-ben készült....

Vittorio de Sica Finzi-Continiék kertje

2013.10.16 16:10
Giorgo Bassani a ferrarai zsidó közösség sorsáról írt könyvét vitte a vászonra az olasz...
<< 1 | 2 | 3 | 4 >>

Tűsarok

Világtócsa. Utcasarki mocsár.

Világok lápvirága.

Karcsú női lábakon

sárként tovaballag.

 

Meteorológiai jelentés

Perzsel a fagy, és búvik a vad.

Hóbundát ölt a határ,

jégcsapok éle, szívedbe téved,

nem jön a nyár soha már.