Anora - avagy Cannes elzüllött nagydíjai
Egy film, amely - ha a filmvilág denotációs szintjét nézzük, akkor - belehúz egy könnyűvérű kurva és egy gyermeki önzésébe ragadt fiatal drogos létformájába. A kurva szívesen kurválkodik, nincs célja, csak a hétköznapoknak él. Igazi örömlány. A fiú a milliomosok világából kiszakadva él a pillanatnak, megfürdőzik a felszínes szerelem lehetőségében is, mert ő két kézzel szórhatja anyuka, apuka pénzét, mert ő mindent megtehet.
A film terjedelmi arányait figyelembe véve 80%-ban a baszásról szól, s mindenki jól érzi magát ebben a szereposztásban.
Aztán a történetbe belelép az orosz maffia, de nem úgy, ahogy megismertük. Itt a maffiózók orrba verhetők, túlérzékenyek, ostobácskák, ha egy csaj, aki rájuk üvölt, rögtön meghátrálnak. Tudniillik az örömlány nagyon fölháborodik, hogy a fiúval kötött „hirtelen hamar jó” házasságát érvényteleníteni akarják. Aztán hiába a kapálózás, a rövid életű férj megadja magát a szülői kényszernek, a lány szomorúságában egy érzékenylelkű verőlegény vállán sírja ki magát.
A látható világ üzenete, a denotáció számomra nem más, minthogy milyen egy modern bordélyban pörögni, milyen felpezsdítő élet a drog, a pillanatnak élő bandázás, a léha élet, a rúdon fényesített puncik eleven durungokkal való további csiszolgatása.
Na jó, de, ha egy film nagydíjat kap Cannes-ban, akkor csak én lehetek hülye, aki nem értem e műalkotás mélyértelműségét, morális emelkedettségét, költői erejét… , de hiába, nem látom a konnotációt, a többletjelentést. Hiába olvasom az intellektualitástól, a szakértelemtől túltengő kritikákat, így sem kaptam választ a kérdéseimre. Mi volt ez? A forma direkt módon a pornográfia határát súroló jelenetekkel közvetíti az elit lebujok effektjeit, illetve párhuzamosan belehelyez az amerikai álomba, a szupergazdagok haszon- és örömszerző léha életébe. Ez groteszk parodisztikus leleplezés lehet? De a néző mégis csak azt érzi a jelentek hatására, hogy nem is olyan rossz dolog kurvának és drogosnak lenni. Az utolsó (egyébként egyetlen valamelyest értelmet és érzelmet tükröző) filmkockákban a hősnő csalódottságában, hogy nem lehetett szupergazdag úrinő, könnyekre fakad, egy maffiatag vállán sírja el bánatát. Az érzékeny lelkületű verőember pedig megvigasztalja szegényt. De a film nem ezzel végződik, hanem egy autóban elpöttyentő baszás tesz pontot a történet végére.
Nem fogadom el, hogy az intimitás elpusztítása a filmiparban természetes és szükségszerű progresszió. Nem fogadom el, hogy egy esetlegesen elfogadható gondolat kifejezésnek másfélórás trágárság és brutál szex legyen a formanyelve. Ráadásul az orosz maffia szerepeltetése olyan propagandisztikus elrejtése annak, hogy mindez a nyugati világ életsablonjainak felel meg, még akkor is, ha Oroszországban is, ahogy minden más táján a világban működik maffia típusú alvilág. De ma nagyon trendi az oroszokat lenézni megalázni, kirekeszteni, fejbe kólintani, hiszen a napnyugat országainak értékvesztettségén gúnyolódni egy cannes-i nagydíj elvesztésével járt volna.