Szolnoki kaland
Késik a 7,30-es gyors
Vágányzár villanyozza az idegeket.
Kimarad a kecskeméti járat.
Elfogytak a helyjegyek mára.
Az utasok szenvedéllyel szidják a jegyszedőt,
gyerekek hüppögnek az anyák ölében,
izzik a köznapi forradalom.
Mint rossz közérzet
Füstöl a hőségben a táj.
Végtelenített izzadt várakozás az érkezésre? Hová?
A síneken megcsikordul a rizsporos káosz.
Szent István és kora (08.23.)
A tudomány hiábavalósága témájából bomlik ki Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című költeménye. Egy unalmas akadémiai székfoglaló ihlette. Én is a tudomány kacatjait csodáltam ezen az értelmetlen előadáson A Rubicon Intézet által szervezett előadáson a Fővárosi Levéltárban. Értelme annyi volt, hogy tudósok hada lelkesen kutakodott már lassan egy évezrede Szent István korának feltárása érdekében, vitatkozott a kor rekonstrukciójának megalkotásáról, és a lényeg ,hogy semmit sem tudunk biztosan, minden vitatható, sok a hamisítvány, tulajdonképpen semmisem úgy volt, hanem másképp. A III. Ottó német-római császár vagy II. Szilveszter pápa a korona-rejtély, greco corona , alsó ív görög feliratokkal, latin corona a felső rész, de nem is koronával, hanem Szent Móric ereklyéjét tartó lándzsával koronáztak, így Boreszlav lengyel királyt is. Nem tudjuk, hogy mikor született, nem tudjuk, mikor koronázták, szerinte nem Esztergomban, hanem Fehérváron, Nem áprilisban, vagy decemberben - de lehet - , hanem augusztus 15-én.
Veszprém-völgyi apácák kolostorának oklevelei, azt hitték hogy, de mégsem, mert jött Hóman Bálint és megmondta…, hogy melyik az eredeti.
Flaubert Jámbor lélek (08.28.)
A szolgálólány megszentelődik, a szeretetnélküliség létállapotában is megőrizte szellemi-lelki fölényét a kisszerű környezetben: szerelme elhagyja, egy idős és gazdag nő kérője lesz, …
„hálátlanság és odaadás, vallás és babona, kemény munka és elismerés hiánya, remény és reménytelenség, önfeláldozás és megvetés. Értelmes emberi kapcsolatok hiánya, emberi korlátok, elszigeteltség és kudarc, megaláztatás és igazságtalanság. Megrendítő történet Félicité és azon töprengek, hogy a mások iránt érzett viszonzatlan szeretetet hogyan tudja valaki elviselni egy egész életen át? Flaubert néhány oldalon megdöbbentő intenzitással, aprólékosan dokumentálja Félicité életét, aki a normandiai Pont-l'Evèque szolgálóként él a tizenkilencedik század első felében. Ez a szerény, odaadó, alázatos nő Madame Aubain szolgálatába lép tizennyolcévesen, már múltja is nyomorúságos, de a szomorúság és a magány, az elutasítás életének minden egyes napját végig kiséri. Egyszerűen érthetetlen, hogy nem merte keresni a saját boldogságát, a saját életét, nem voltak álmai és vágyai. Szinte csak olyanokkal találkozik, akik kihasználják és elárulják őt, nagylelkűségét és kedvességét semmibe veszik, akik iránt szeretet érez azokat pedig elragadja a halál. Mi jut neki? egyetlen megmaradt reménye a hit lesz, amiben menedéket talál, ami aztán a Szentlélek megjelenését váltja ki benne egy papagáj formájában, nem tehetek róla, de ezt én igencsak ironikusnak találom. Flaubert története egy korszak társadalmi és erkölcsi rendszerét vizsgálja, portrét mutat a normann parasztságról és a kispolgárságról, és éppúgy tanúskodik a társadalmi elidegenedésről, mint a szívszorító provincializmusról mindemellett hihetetlen erővel kéri számon főleg az érzelmek egyenjogúságát. Szeretné Félicité pártján állni, de „csak dühöt” érzek, és nem együttérzést, és nem szánalmat. Most hívták fel rá a figyelmemet, hogy Félicité a neve Emma Bovary szolgájának is. Ez csupán véletlen? „ (Maryse)
Irónia? Lehetséges. Számomra a szolgáló és a papagáj viszonya maga a szentség, a maga elrongyolódásában, a kitömött madár korhadásában csak a tárgyi valóság pusztul. A templom
jó hely a számára. Felicité utolsó látomása maga a szentlélek kiáradása. Szerintem.
Musil A fekete rigó című írása jut eszembe. A rigóról, aki a főhős életének jelentős és drámai fordulatai során jelenik meg, az anyja halála előtti utolsó találkozásukkor azt mondja a ritkán látott fiának, ha neked jobb lenne ettől, szívesen meghalnék érted. A halála után a párkányra szálló rigó anyja szellemének inkarnációja.
Bródy Sándor Árnyékok (08.31.)
Döbbenetes írás. Az őrület látlelete. A szenvedélyben a szenvedés tör fel, amellyel a főhős önfeladásra kényszeríti a környezetét. A bűnt maga teremti meg a szeretet parancsára hivatkozva, majd ellenőriz, megfigyeltet, zsarnokká válik, ellehetetleníti, hogy szeressék, megszüli a félelmet, hogy aztán etikai parancsok nézőpontja szerint pusztítsa el őket. Érdekes, hogy a kapcsolat számára idegen szereplő, a barát (szerető) lesz öngyilkos, felakasztja magát. Ezzel mintegy megmenti az asszonyt. Azért hiteles, mert Bródy is átélte ezt. Egy öngyilkossági kísérletét túléli, Hunyady Margit színésznőtől származó törvénytelen fiával pedig feszült, kötődő és elutasító kapcsolatban a fiú, Hunyady Sándor is öngyilkosságot követ el, de ő is túléli az önfelszámolás kísérletét. (Családi ismétlődés esete.)
S ma lesz-e érdemleges a mai napon? Feltételezem, semmi. Ahogy minden a semmibe tart rendületlenül.
Freak Fusion Cabaret (09.02.)
Egy emlékezetes előadás a Bakáts Feszten. Freak = csodabogár, szörnyszülött, Fusion = egyesülése a cirkusz, az akrobatika, a színház világának. Színes, szórakoztató és szellemes epizódokból.
Az égből lepottyant angyalka, ahogy visszavágyik a kötélen az égbe, ahonnan vétetett. A táncos, aki elmenekül a kényszerzubbonyban tomboló nőtől, hogy aztán a kabátfogassal megtalálja az igazi társat. A nők, ahogy vetélkednek a párhuzamos kötélen, lent és fent, barátnői viszonyok (legalábbis remélem), majd a pizza Monica Belucci macho olasz, spanyol nagyfiúk tűztánca következett. A típikus bohócjelenet az ügyetlen csetlőbotló figura elképesztő attrakciót mutat be egy óriás egykerekű biciklivel, a játék öröme volt ez. A cirkusz bűvölete elevenedett meg a műfaj tisztelete által. A bevezetőben feltette a narrátor a kérdést? Mit akar a kedves közönség: transzcendenciát? Igen, ez is volt benne, másrészt fergeteges szórakozás.
Ismét a Bakáts Feszten („Gyermek vagyok, Gyermek lettem újra, Lovagolok fűzfasípot fújva, Lovagolok szilaj nádparipán, „)
Kicsit rossz kezdés volt egy Halász Judit-epigon édeskés, nyálas előadása, mesterkélt kommunikáció a gyermekközönséggel, az önreklámozás villanásai (mikor, hol lépnek fel stb.). Aztán jöttek a langeléta garabonciások. Micsoda fergeteges játék volt ez, mennyi szín, humor, a gazdag népnyelvi fordulatok. A népzenei profizmus, a társalgás kicsikkel-nagyokkal. Érezte, hogy mikor, kit lehet bevonni a játékba, egy percre sem volt zavaró, vagy kényszerítő az interakció.
A megbokrosodott ló, a tornagyakorlatok gólyalábakon, a kalapot leverő produkció váratlan fordulatai, a kötéltánc, a kislány a földön lévő kötélen sétált, majd a felemelt kötélen az óriásemberek kezét fogva sétálgatott.
Aztán a Sárik Péter trió Falusi Mariann-nal következett. Sose szerettem a Pa-Dö-Dö-t, ízléstelennek és celeb-harsánynak éreztem, liberális véleményvezér szerepe sem fogott meg, most kellemesen csalódtam. A megjelenésében olyan kulturált dekorativitás lépett a színpadra, amivel már önmagában is feldobta az előadást, modern hamvasszőke haj, barna bőr, színes laza, fátyolszerű tunika, s a hangjában a sokszínűség, a jazz-énekes improvizációs képességei, lágy, öblös hangszíne, azt hiszem, másokat is elvarázsolt.
Flaubert November
Nem könnyű olvasmány, képek és érzelmek hullámoznak oldalakon át. Tulajdonképpen ez is az eseménytelenség olvasmánya. A fiatalember, aki sóvárog a képzeletében megteremtett nő után, vágyakozik és képzeletében él át mesés kalandokat és gyötrelmeket, epedezik az érzelmi lobogásra, a romantikus önkívületre, aztán behívja magához egy hölgy, Marie, akivel a testi élvezetek hatalmas élménykitörését éli át. Az alkalmi kapcsolat kiüresedést eredményez, az asszony pedig eltűnik látóköréből. A további élete a nosztalgikus emlékezéssel folytatódik, majd záródik.
„A nap végső búcsút intett a bizonytalan körvonalú dombok mögött… megjelenni készült a hold, a rózsaujjú bolygó, a könnyek bolygója, hogy megmutassa sápadt vonásait.”
„Már középiskolás koromban szomorú voltam. Unatkoztam az iskolában, vágyak égtek bennem…”
„Különös ellentmondás! Menekültem a nők társasága elől és kéjes gyönyört éreztem társaságukban… én éltem valamennyi nőben, szerettem volna behatolni mindegyik lényegébe.”
„Kezdettől fogva létezett számomra egy szó, amelyet a legszebbnek éreztem valamennyi emberi szó között: a házasságtörés.”
„Szeretni csupán ennyi? Csak ennyi egy nő? Te jó Isten, miért is vagyunk még mindig éhesek, amikor már torkig jóllaktunk?”
„Hiába borítjuk új szenvedélyek palástját a régiekre, azok előbukkannak megint…”
„Az unalom, e szörnyű megszokás, fölemésztette, de még némi örömöt is talált az elbutulásban, amely e megszokást követte, mint azok az emberek, akik végignézik saját halálukat.”
„”Végül tavaly decemberben meghalt… anélkül, hogy bármely fontos szerve beteg lett volna, ahogyan a szomorúságba hal bele valaki.”
PálFeri (09.23.)
Mi az az irány, amely Isten irányába vezet? Győzni akarunk, a győztesek oldalára szeretünk állni. Egy misszionárius: hogy dől el, hogy a misszió eredménye révén melyik közösséget választják az őslakosok? Melyik csoport a legnagyobb?
Bármi áron mégse (dopping.)
Utálunk veszíteni. Tudnunk kell, hogy van olyan, hogy tisztességes vereség. „Nem fekszem jól, de jól alszom.” Az érett személyiségre jellemző: ismeri a csatavesztés szépségét.
Hogyan volna lehetséges, hogy mindannyian győzhessenek. Együtt nyerünk!
Hatvan-hetven felé az egész életünk kezd bekopogtatni. Ekkor fizetjük meg a számlát. A kis győzelmeink értéke.
Megtanulni az önszabályozást. Nem pedig másokat regulázni.
Jézus sosem rajtunk arat győzelmet, Jézus nem győzött le egyetlen emberfiát sem, Jézus győzedelmes a halál fölött, a bűnt akarta legyőzni, meghirdeti Isten országát, ezen az úton vele együtt legyünk győztesek.
Nem azok a győztesek, akiknek sokat tapsolnak, hanem azok, akik győztessé válnak.
Az Isten országában valahogy úgy megy, hogy 300 méternél van egy vonal, 300-nál kezdődik a célegyenes, az utolsó 100 méter a halálunk után következik, és 400-nál kiderül, hogy győztünk.
Pragma rövidfilm a családról Szelestey Bianka rendezésében
A cím már önmagában paradoxon: beszélni egy anya lánya szimbiotikus kapcsolatról úgy, hogy - a névadás jelentése szerint, - minden materiális, szellemi tartalmaitól megfosztott módon a nagy zabálás témájába rendeződjön. Marco Ferreri már megtette ezt, de ott a kiüresedés és a léthabzsolás (a modern ember túlfogyasztó attitűdje) áll a középpontban. Ebben a rövidfilmben az anya ún. gondoskodó szeretete a szeretetzsarnokság hibájába esik, a lányát bezárja az autóba groteszk jelenete is jelzi ezt. A leány hasonló módon megadja magát a kiosztott családi szerepnek, és megcsömörlött lélekkel és rossz gyomorral, magányba taszítva, a maga nem-cselekvésével hozza létre az alapszituációt. A családkritika politikai és kulturális narratíváknak való megfeleléskényszerből fakad, ahogy sok műalkotás dörgölőzik az uralkodó woke nézőpontokhoz A Pragma azonban túl pragmatikus és materiális, s ezáltal hiteltelen. A szeretet hiányzik belőle, s ha nem jelenik meg a történet szövetében, így aztán nincs is benne. A lány a fürdőkádban a lány haja úgy omlik szét a víz felszínén, mint Anna Karerina kibomlott haja a házastársi közös párnán Joe Wright filmjében, s úgy sugárzik a szép szenvedés ebben az alakzatban, mint a nap. Az utolsó zárójelenetben a közös ágyban az anya a lánya mellkasára hajtja a fejét, a lány ajándékot ad át neki, jelzés, hogy hamarosan a szerepek megfordulnak, a betegséggel küzdő asszony (a korábbi jelenetekből megtudjuk, hogy gyógyszereket vásárol magának) hamarosan gyermekként szorul majd a lánya gondoskodására.
De mégis miért ilyen formát talál magának ez a kapcsolat? Hiszen lehetne másféle is? Az étkezés mint életben tartó pragma (cselekvés) a lét alapdimenziója. A gyermek bármikor kiléphet belőle, ha maga saját létfenntartására képes. Ahogy ez a társadalmi rend alapjainak megfelelően egyészséges esetben bekövetkezik. Ebben az esetben a „pragmatikus” szeretet pszichopatologikus viszonyokat teremt, s fölemészti a családi kapcsolatokat. Nem szeretem ezt a filmet, mert gusztustalan, mert a lázadó gyermek ilyen beteges gyomorforradalomra volt képes. Az agresszív szeretetével fojtogató anya szintén visszataszító. Aztán jött a nagy megoldás Dr. Balogh Klára családterapeuta személyében, aki úgy tűnt, majd megmondja a tutit. Nem mondta… így aztán a Képmás-est hamar véget ért.
Barátnőm Sophia Mayer Vajda Lajosról
3:1 Három elutasított írás egy tapsviharral. Vajda Lajos tanulmány, amely lenyűgözte a lapszerkesztőket úgy, hogy harcoltak a megjelenéséért. Három kiváló gondolatfolyam kukára ítélve.
Miért lett ilyen a lapkiadók számára figyelemre méltó ez a karakteres életrajz és műelemzés? Talán azért, mert szeretjük az ördögit, szeretjük az össztudományos megközelítéseket, a műítész bölcsességét. Ez mind megvan ebben az írásban: Feymann, Möbius, az algebra példázatai, de Escher és Piranesi, az 1968-as diáklázadás is mind-mind kavarog ebben az írásban.
Egy átélt emlékem tette Vajdát a hozzám legközelebb álló művészek egyikévé. S ez az élmény magyarázta meg számomra életművének utolsó alkotásait. A tüdővész tulajdonképpen lassú fulladásos, oxigénhiányos állapotot idéz elő. Az agy diszfunkciója látomásokat, hallucinációkat eredményez. A szem ilyenkor másként fogja fel, másként jeleníti meg a világot. Általában a retinára is egy fordított világ vetül, amely az agy segítségével állítja talpra a dolgokat. A gyermek is kezdetben csak fekete-fehér képet alkot a környezetéről, s a térfelismerés pedig a mozgás fejlődésével függ össze. Ahogy egy műtét után túl korán felriadva, a szemem még nem látta a dolgokat, a mennyezeti világítás, a fehér falak, a beszűrődő délutáni nap meghökkentő alakzatokat rajzolt a szemem elé. Szövetek, mint egy textilháló úsztak, geometriai idomok, satírozott felületek kavarogtak, s ebben a látványban valami ősi, valamiféle esszenciális lényeg rögzült. Persze Vajda munkái sejtelmekkel, félelmekkel telítettek, én azonban ezt valami létujjongásként éltem meg, valami olyan tapasztalatként, amiben a szellemi világ kint és bent önmagára tekinthet. A látható világ puszta formalitás, szimpla vízió? Vagy létünk egy háromdimenziós film, hologram? Vagy a tudat által megformált világnézet mögött mint egy torziós lencse rugalmas alakváltozása az egyik végén befogott egyenes huzal a tengelye körül megcsavarva visszacsavarodik, s így tökéletesíti önmagát? Vajda rongyszörnyei, szövetszerű mitikus lényei, vagy az én örömmámor pillanatom csak egy torz tükör volt, vagy a teremtettségünkbe való alászállás, a felismerés, ahogy a tér visszalép a síkba, az alak formátlanba, a szín a színeváltozásba? A választ csak akkor tudjuk meg igazán, amikor a nemlét kapujában felismerjük önmagunk korlátait.
Egy nap
Az űrnek fenekén... De hát van feneke az űrnek?
Igen, itt csücsülök az űr ülepén, mint magamén.
S a popóm, mint Atlasz, cipeli a semmi szörnyű súlyát
jaj, neki. kipárnázta az élet.
Feltápászkodnék, kocognék, célokért loholván
de ma ismét maradtam a rajtnál,
vigaszágon végzem a sarki dohányboltnál,
a kozmosz s a „szocium” jól megvannak nélkülem.
Magamhoz verődöm, kísért a Tartarosz füstje,
vergődöm, botorkálok szürkén a szürkületben,
a nemlét tornáca lett otthonom.
Szép innen a kilátás, ezt nem tagadom.
Bergyajev: Gondolatok
„Az önmagára hagyott tudat szerencsétlen... a gonosztól és szenvedéstől sújtott szerencsétlen tudatból az ember megpróbál vagy a tudatalattihoz visszatérni, vagy felemelkedni a tudatfelettihez. A tudat meghasadt. Magát a tudatot betegíti meg a világ állapota, amellyel szembesül, és védekezése struktúrájában tükrözi ezt a világállapotot.
A szenvedés képességének hiánya olykor a legnagyobb rossz.
A gonosz a szellemhez hasonlít (mert nem az oksághoz, hanem a szabadsághoz közelít). A gonosznak és a szellemnek az ismérve a szabadság, habár a gonosz megsemmisíti a szellemet is és a szabadságot is.
A kereszt viselése éppen a szenvedések szellemileg átragyogott átélését jelenti.
Szerelmi háromszög (Szabó, Szobotka, Bóka)
Csajos könyves délutánunkon Szabó Magda Ezüstgolyó című novellájáról szólt a csevej. Agyigó Magdika sztaniolpapír golyóbisa nagyon fejbe kólintott minket. Keresztbe-kasul elemeztük a mondanivalót, persze ebből volt elég. Vélelmezem, hogy az írónő írástechnikájának spontaneitása a központi vonalvezetésen túl a részleteket maga is ködösíti, így az alakok ellentmondásosak, karakterük elmosódott, tettük demotivált. Mindenki kereste a miértekre a választ, mivel Szabó Magda nem tette meg. Pedig az epikus világot az alkotónak kell megteremtenie. A szép, és jó asszony, Ida, miért él úgy, ahogy. (Az áldozatszerep sohasem magától értetődő, a földön semmisem születik erre.)
A Danaida savanyú könyvtáros főszereplője is ilyen. Miért él úgy, ahogy? Csándy Katalin miért hagyja cserben, aki szerette s akit szeret, Surányinét, s miért marad azzal, akit nem? Miért fogadja el a zsarnokságot, ha ízig-vérig Danaida? No ezek valóban érdekes kérdések, válaszoljon rá, aki tud, mivel Agyigó Magdika úgy látszik nem tudja a választ.
Szobotka Tibor Megbízható úriembere viszont a jellemformálás mesterműve, nincsenek hiátusok, érzelmi-logikai hézagok benne. A megbízásokat teljesítő kisstílű gazember, aki érzéketlenül becsap, átver, kihasznál érzéseket, embereket, s a nálánál tekintélyesebb megbízók révén maga is a társadalmi ranglétra legmagasabb fokára emelkedik. Egy sors, egy szereplő csupán, mégis látlelet egy adott korszak ( és talán a mindenkori társadalmi rendszerek) defektjeiről. Minden időkben, mai napig aktuális.