Ez van
Gomolyfelhők. Esti szürkület. Sietős lépésekkel hazafelé tartott. Biztos léptekkel, minden izom, ízület, idegsejt összehangoltan működött célja elérése érdekében: hazaérni. Az utcákon már felhangzott a kijárási tilalom kezdetét jelző szignál, a nyomkövető és arcfelismerő rendszerek bekapcsolódtak. A robotkutyák kattogó hangot adva működésbe léptek, diagnosztikus kontrollámpáik fénye pásztáztak az elnéptelenedő utcákat. Ismét büntetési csekkek várnak rá majd hamarosan - gondolta. Belenyugodott már ebbe a helyzetbe. Nem ellenkezett a védőoltás-ellenőrző személyi kártya és chip beültetése ellen sem. A „hangyalét” tükröződött a gerincén, a lemondás lebiggyedő szájzugába rejtezett.
A fegyveres tiszt az emelet végében ácsorgott, puskája megcsillant a gyenge fényben. A szkafanderruhás vírustesztelők most éppen egy lányt hurcoltak el, ki tudja hova.
E lehangolódás szőte esti szórakozását is: Rachmaninov zongoraversenyei vigaszt jelentettek, a dallamok beszéltek hozzá, az idegpályákon keresztül belülről simogatták, aktivizálták életenergiáit.
Érezte a természet ölelő jelenlétét a homályba vesző város betondzsungelében. Kifinomult hallása révén beszélni tudott a járda vonalán ültetett öreg platánokkal, a görcsös fák rezgéseit, a gyökerek jajszavát is kottázni tudta volna. A halhatatlan muzsikus szenvedélyes dallamai azonban nem tudták kizárni a környezeti ártalmakat. A szomszédból a híradóban a bemondó harsány, magabiztos hangja szűrődött át a falakon megzavarva azt az egyetemes, nonverbális kommunikációt, amely összefonta számára a tér és idő lélek szőte szövedékét. Hallotta a szövegfoszlányokat, kihúzták a frissen beoltottak lottónyeremény-játékának nyertesét, híres színészek nyilatkoztak a járványos betegség elleni vakcinák szükségességéről, majd a szokásos félelemgeneráló félóra, a járványügyi adatközlések következtek: hány halott, hány ember áll az élet és halál kapujában, mennyi aznapi a detektált fertőzés. Olykor idegenül hangzó szavak szakadtak ki a mondatok füzéréből: tolerancia, rasszizmus, demokrácia, szabadságjogok… mint papírsárkányok lebegtek a városon át, szabadon, jelentés nélkül … megszabva a szabályt, a káosz törvényét. Mint a varrónő szabásmintái kirajzolták a létezés kényszerzubbonyát. Úgy érezte, vágyott rá, hogy a fiatalasszony, akit nemrég zsuppoltak be a pandémia-rendőrök, majd fölszakítja az ajtaját, s hozzá fog menekülni, s ő majd elbújtatja, óvja, ijedségét lehűti, szeretetével körbe öleli. Látta magát, mintha egy populáris film jelenetei peregnének le előtte, a kedves hangú nő karjai között, s olyan boldogító volt az álom, hogy a távolságtartás társadalmi szabályai alól ebben a röpke elképzelt pillanatban megszabadulhatott. De nem történt semmi. Nem nyílt az ajtó, nem vált valósággá a képzelet. Visszatért önmagába, a buborékba, amelybe ez új kor harcos aktivistái kényszerítették, a magányba, a halálos életbe.
Nem tudta kikapcsolni a szomszéd televíziót, nem tudta befogni a száját a kommentátornak, nem tudta magához szelídíteni az életet. A holnap markában rabul ejtve (ahogy a James Bond-filmben, nem történik, hanem létrehozzák az előre megírt történelmet) felőrlődik az elfolyó pillanat. Média, manipuláció, Moloch és Mammon ivadékai mormolják a fogyasztás mantráját, felmorzsolva az emberek közötti eleven beszédteret. Csak ült a saját tévékészüléke előtt, amelyet már hónapok óta nem kapcsolt be. Nem kellett, hiszen a szomszéd lakásból tisztán átszűrődtek a bájos hangú bemondónő szavai.
Szavak, amelyek széttöredeztek, s légáramlatok szórták szerteszéjjel őket, itt lebegnek, jelentésüket megtépázták a pszeudo-textusok. Szétszabdalva egy láthatatlan szabóság ollójától, megnyirbált szabásminta szerint kirajzolt szabadságunk foszlányai. Egyenlőség, testvériség. Szabatos szövegbe rejtett cselvetések kilúgozzák a megértés emésztőrendszerét.
Két covid-rendőr maszkban, védőpajzsban, gépfegyverrel jött föl az emeletre. Minden lakásba bedörömböltek, ezt úgy hívták, hogy esti vizit, s ellenőrizték a kovid igazolvány adatait, a kötelező mintavétel is sorozatban megtörtént. A kaptártudat bekapcsolva, a gondolkodó ember kikapcsolva. Érezte, nincs tovább.