Luchino Visconti Fehér éjszakák
Visconti Fehér éjszakák című filmje Dosztojevszkij kisregényének szövegét használta fel, az elidegenedett szentpétervári környezetet a rendező vérbeli olasz, velencei miliőre cseréli. A film noir világa illeszkedik a komor hangulathoz, a kisember egzisztenciális szorongásainak ábrázolásához. A szinte teátrálisnak tetsző mozdulatlan jelenetezést a hamisítatlan nagyvárosi élet bemutatása tagolja.
A film 1957-ben, a kisregény 1848-ban készült. Közel egy évszázad választja el őket egymástól, tehát nemcsak a helyszín, hanem a bemutatott korszak is más, a filmrendező az irodalmi anyagot saját világlátásának bemutatásához igazította. A hallgatag és sivár lelkű Matréna alakját a filmen a segítőkész, dolgos, szószátyár házinéni váltja fel, így kerekedik az ízig-vérig mediterrán hangulat. Az elbeszélő, aki a történet főhőse is, a regényben nem szimpatikus figura: különc, gőgös, fellengzős modorban beszél.
Ahogy a hős önmagát jellemzi,"az életem vegyüléke a tisztán fantasztikusnak, lángolóan eszményinek és emellett, ah, Nastyenka, ridegen prózainak és hétköznapinak, hogy ne mondjam: ízetlennek.[…] Az álmodozó nem ember, hanem olyan semleges lény. Örökös homályban gubbaszkodik, mintha rejtőznék a napvilág elől; hozzánő a zugolyához, mint valami csiga, azaz hogy jobban hasonlít a teknősbékához.”
Ez az ironikus szemlélet hiányzik a Mastroianni által megjelenített alakból, szimpatikus, szeretetreméltó.
Dosztojevszkij a valóság és lélek (egyén) megbomlott viszonyába, az elidegenedés pszichózisába, a kiábrándultság lelkületébe avatja olvasóit. Visconti a nyomorúság légkörében megszülető magányos hős útját mutatja be, amely a szeretet fellángolásából a részvét születéséig vezet.
A film megjelenésekor nagy vihart kavart, Viscontit elítélték a neorealizmust eszményítő alkotótársak, kritikusok. A stílusirányzat árulásának tekintették ezt a filmet, mert egyszerű romantikus történetet láttak benne. Pedig ez a film telis-tele van mély értelmű szimbólumokkal, s nem a szerelemről, hanem annak lehetetlenségéről szól. A tiszta szerelem irreális voltáról. A szerelem nem lelki tény, hanem ismeretlen, gonosz erők hatalmának bizonyítéka. Mastroianni magánya éppen a nyomorultakkal, az érzelmileg és egzisztenciálisan perifériára szorult nincstelenekkel való közösségvállalást helyezte a filmi üzenet középpontjába. Nagyhatású képi környezetben mutatja be, egy „józan, okos” korban hőssé válnak azok, akik e világ elszenvedői.
Visconti szinte műve filmadaptáció. A Halál Velencében 1971-benhozta meg számára a megérdemelt sikert, a cannes-i nagydíjat. Tagadhatatlanul minden idők leghatásosabb filmtörténetileg jelentős alkotása a Rocco és fivérei a Fehér éjszakákat követően jött létre, s ez a film már előlegezi annak fontos és lényegi kérdésfelvetését.
