Rumpelles Beatrix emlékére
Beatrix
Kocsmák és templomok között
imbolygó léptű bolyongtál,
s a férfiak megfordultak utánad.
Járásod kihívó volt,
ütemét részegülten követte a szoknyád,
s részegek voltunk mi mindannyian.
Tobzódtak a mindenség
alkohol leheletű vágyai,
mint közép kelet-európai eastern filmgroteszk.
Chagall-i kocsma. Életünk.
Röpültek a székek, átszelték a levegőt az asztalok.
Szárnyalt az Ige, s dúlt az Indulat,
s a hely, az intellektus lordjainak háza.
Neve patinás: a Fiatal Művészek Klubja.
Középkori hős lovag volt mind,
kik körülülték asztalod,
de életed romantikus hősnője Te voltál,
élethű játék, túlon-túl átélt szerep,
életveszélyes nagyjelentek.
Nagy színésznő: játék és valóság édes pudingja.
Nyalakodtál a halál konyháján,
s az élet megülte a gyomrod, s most
íme Téged falt fel a nagy ismeretlen.
Bolond vagy részeg vagy bilincstelen,
de 25 éves élet és 1000 éves halál járt ezért.
Ma emléktelen, elfelejtve
mi élünk Téged mélyen eltemetve,
hogy élhessük korlátokba ölt
hétköznapjainkat.